III.
Iván nem a Forradalom után jött ki Amerikába, hanem sokkal később. Kolozsvártól nem messze egy kis községben élt az édesanyjával és még egy öreg rokonnal, akinek ott volt a háza.
– Meg kellene már nősülnöd! Itt az ideje! – nógatta az anyja, de ő csak halogatta, azzal, hogy még ráér.
– Egészen jól megvagyok így is, mint agglegény! – ütötte el tréfásan. Hogy belül mit érzett, azt soha nem vehették észre. A vállalatnál, ahol több magyar is dolgozott, voltak titkárnők, gépírólányok, ezek mind próbálkoztak vele, hiszen kimondottan jóképű férfi volt. Akkor még nem sántított, a Don mellett kapott sebesülése teljesen rendbejött, kivéve az ágyéksérülés. Az elintézte őt egy életre…
Judithot sohasem felejtette el, bár emléke egyre jobban elhalványult. Azt hallotta, hogy kiment a szüleivel Ny
