Felismerek.
Felismerem, hogy felismerek.
Felismerem, hogy van létezés.
Felismerem, hogy létezem.
Felismerem, hogy létezik körülöttem egy világ... Bla-bla!
...Na jó, azért ennyire nem vészes a helyzet! Még nem wipe-olták az agyamat, és egyelőre még Mami sem ette ki. Nincs vész. Valóban nincs, de sajnos más sincs. Siker sincs. Szóval nincs gáz, csak humorizálok (valamiért mégis képes vagyok erre), mert iszonyúan unom magam, és frusztrál az egész helyzet!
Minden ugyanaz megint. Ismét a hídon vagyunk már sokadszor.
Felismerem, hogy megint 2177. szeptember 2., 8 óra 28 perc van, körülbelül tizedszer! Már elvesztettem a fonalat.
Felismerem, hogy Ryarson megint elmondja a „vacaknak”, amit tudnia kell. Ennek így tényleg sosem lesz vége. Egyszer sem sikerült még Bobbynak üzennem, pedig sok
