Néhány perccel később Emmett abbahagyta a jajgatást, amit az a fájdalom váltott ki, hogy orvul Kelet-európai terrortámadás érte hátulról a bokáját.
Starkinnak úgy tűnt, idekint az űrben a fájdalom valamiért mintha még tovább tartana! De lehet, hogy csak Connors kapitány csizmájának volt nagyon kemény a sarka.
„Még az is lehet, hogy vasalva van az a szar” – gondolta Emmett. „De lehet, hogy inkább acéllal van bevonva. Az még keményebb. Jobban lehet rúgni vele.”
Most, hogy ezt kimondta magában, rájött, hogy nemcsak ezért jutott eszébe az acél. Valami fémesen csillogott előttük a távolban, már látni lehetett a komp keskeny, lőrésszerű ablakából. Ahogy egyre közelebb értek hozzá, az objektum meg-meg csillant a Nap fényében.
– Te magasságos! – kiáltott fel dr. Starkin.
– Most meg mi baja?
