27. FEJEZETEmily
Ó, istenem!
Jóságos egek.
Ez most mi volt?
Kirohantam a csarnokba a hátam mögött kirobbanó zűrzavar elől. Alig álltam a lábamon, mert lecsapott rám annak a súlya, hogy Royce mit tett velem.
Kihasznált!
Rám támaszkodva ragadta el a mostohaapjától a cégüket.
Rám taposva.
Belém villant a figyelmeztetése.
Attól félek, gyűlölni fogsz, ha majd kiderül, ki is vagyok valójában.
Azt hittem, ez lehetetlen.
Könnybe borult a szemem, összegörnyedtem, lélegzet után kapkodtam, szertefutottak a gondolataim, és a szívem majdnem meghasadt.
Hogy tehette ezt?
A cipőm rémült ritmusban kopogott a márványpadlón. A kijárat felé igyekeztem, de kénytelen voltam megtorpanni a beáramló rengeteg ember miatt.
Teljesen megtöltötték a termet.
Összeértek a testek.
A tekintetem ide-oda ciká
