29. FEJEZETEmily
A hátam mögött hatalmasat csattant az ajtó, a szívem őrjöngő ütemre kapcsolt a rémülettől és a reménytől.
Ó, istenem! Valaki van itt. Csakhogy attól féltem, elkésnek a megmentőim, mert Cory rám vetette magát, és egy hatalmas ütést mért az arcomra.
Fájdalom hasított belém, hátracsuklott a fejem. Feljajdultam, Cory pedig teljesen átadta magát az őrjöngésnek.
A perverz kegyetlenségnek.
Két kézzel megmarkolta a torkom, és fojtogatni kezdett.
Annyira féltem, hogy megvakultam tőle. A tüdőmben nem maradt levegő.
Rángatóztam és csapkodtam, Cory álláról vér csöpögött az arcomra.
Az előbb felkaptam egy üveglámpát, és fejbe vágtam vele. Elkábult az ütéstől, felszakadt az arca, vérzett, és a padlóra zuhant. Át akartam ugrani fölötte, hogy az ajtóhoz rohanjak, de elkapta a boká
