21. FEJEZETEmily
Döbbent hördülés tört ki a számon, amikor az ajtó minden figyelmeztetés nélkül kivágódott.
Lángolt az energia, és Royce közelsége visszaáramlott a szobába.
Partot érő viharként.
Lefegyverzően.
Félelmetesen és gyönyörűen.
Azt hiszem, pontosan ilyesmit éreztem, amikor egyik erős karjával átölelte a derekam, és odaszorított vadul zakatoló szívéhez.
Megrémített a tomboló érzelmeim ereje.
A megdöbbentő megkönnyebbülés.
Az elsöprő boldogság.
Az a felismerés, hogy ez a férfi alig néhány hét alatt jóval több érzelmet váltott ki belőlem, mint amit az évek során Nile iránt éreztem.
A másik tenyere az arcomra simult. A félhomályban úgy tűnt, villámok cikáznak ónixfekete szemében.
– Talán azt hiszed, hogy én nem ugyanezt érzem? Basszus! Szeretlek téged, Emily. Olyan kibasz
