ÖTÖDIK RÉSZ
XVIII.
Tesza egy keddi napon érkezett meg New Yorkba. Ibi naponta érdeklődött a Waldorf Astoriában, hogy mikorra foglalt szobát Rómából Perugini grófnő?
Soha nem tudtak precíz felvilágosítást adni, míg végre közölték, hogy igenis, máris kapcsolják a szobáját, a grófnő éppen megjött…
Tesza hangja a telefonban olyan idegenül hangzott, mintha nem is ő lenne. Olyan dallamosan beszélt, mintha magyarul csak megtanult volna és más lenne az anyanyelve. Persze, harminc év hosszú idő…
– Édes Ibikém, Marianne, kedveseim, azonnal rohanjatok ide, még ki sem vagyok csomagolva, rá sem gyújtottam egy cigarettára, az Alitaliával repültem, két órát késett a gép, ez a két óra is hiányzik nekem, mert ezalatt már láthattalak volna titeket! Harminc évig kibírtam, de most már minden perc számít,
