1554‒1556
Aggodalmas napok következtek. Anna alig tudott valamire figyelni, annyira félt. Mintha az egész normális életet felfüggesztették volna, amíg biztos nem lehet, hogy vár rá egy jövő.
– Semmit nem bizonyíthatnak ellenem, mert nincs mit bizonyítani – mormolta egyik éjszaka Otho mellébe, aki szorosan átölelte.
– Annyira feszült – mondta Otho, és megmasszírozta Anna vállizmait.
– Hát csoda? Bárcsak kaptam volna valami üzenetet a királynőtől, amely megmutatja, hogy hisz nekem. Semmiért nem veszíteném el a jóindulatát.
– Szerintem, ha azt hinné, hogy ön összeesküdött ellene, már hallott volna róla. – Megcsókolta Anna feje búbját. – Őfelségének rá kell jönnie, hogy az egész ostobaság volt.
– Talán igaza van. A járandóságomat biztosan leállította volna. De épp most küldött pénzt, ho
