Willow
33. FEJEZETAz élet tele van mindenféle kötelékkel. Képzeletbeli szálakkal, amelyek összekötnek minket, embereket, attól a pillanattól fogva, hogy elvágják a köldökzsinórt, mely szülőanyánkkal összeköt. Életem első huszonöt évét azzal töltöttem, hogy megpróbáltam elvágni ezeket a kötelékeket, és magasra akartam repülni, távol mindentől és mindenkitől. Tizenegy hónappal ezelőtt azonban egy reggel felébredtem, és rájöttem, hogy azok a kötelékek nem láncok voltak, amik a földhöz szegeztek. Mentőövek voltak, és az én köteleim annyira elvékonyodtak, hogy az életemben tulajdonképpen egyetlen kötelék sem maradt. Tegnap éjszaka – vagyis igazából ma, nem is tudom, mert teljesen összefolytak a napok – a számomra létező legerősebb köteléket elvágták.
Egyszerűen mindent Brody intézett. Ma este
