Delilah
41. FEJEZETAz utóbbi egy hétben többször is eszembe jutott, hogy felhívom Brodyt. Még a telefonomban is kikerestem a nevét, de aztán csak bámultam a kijelzőt. Mit is mondanék neki? Nem sok mindenre emlékeztem abból az éjszakából a hotelszobában, de az arca beleégett az emlékezetembe – ahogy rám nézett, amikor azt mondtam neki, hogy nem szeretem. Ez volt az egyetlen, amire nem akartam emlékezni, és mégis, folyton ez a kép jött vissza kísérteni.
Mindenki ismeri az érzést, ami elfog, ha úgy érezzük, valaki néz. Ezt szorozzuk meg ezerrel – úgyhogy kénytelen voltam felpillantani. A csontjaimban éreztem, éreztem abból, hogy gyorsabban kezdett verni a szívem, éreztem a vékony réteg izzadságból, ami megjelent a bőrömön. A kérdés nem az volt, hogy Brody vajon engem néz? Hanem az, hogy vaj
