Pozíció

Chapter 7

Tompának érzem magam,mintha egy hordóból szólna a telefonom csengôhangja. Na remek... kihajolok és megnézem a számot. Munka...

‒Itt Rossé!

‒Asszonyom. Elnézését kérem, ha zavarom. Csak a költségvetésben találtam valamit, amit át kellene néznie, hogy jó‒e.

‒Nem, Simon. Nem érek rá most a költségvetést átnézni...

‒De asszonyom... a számok...

‒Old meg hétfőig – bontom a vonalat.

Ezek a tehetetlen balekok, akik képtelenek döntést hozni és mérlegelni a helyzeteket próbára teszik a türelmem. Nem hiszem el! Hol állt a fejem, amikor felvettem Simont?! Mérgesen állok fel a kádban, gyorsan fejet mosok míg a víz lemegy a lefolyón.

A francba is! Kimászok, és fürdőköntösbe bújok.

Elegem van ebből a marhaságból! Morgok, de a hajam szárítom. Istenverte idióta! Nagy a gyanúm, hogy hétfőn kirúgom... Szenvedjen még egy kicsit a számokkal!

Benyúlok a szekrényembe a fekete kabátomért. A hajam már végig fontam, a kedvenc ruháim vannak rajtam. Belebújok a magas sarkú fekete lakkcipőmbe, és kiveszem a fenti polcról a kis dobozt.

Lássuk csak! Vágyserkentő... Ezt szeretem... Gyorsan hat és a hatása jó egy órát tart. Nyakörv. Ennyi elég lesz. Beteszem a táskámba és elindulok az ajtó felé.

Az ajtót zárva újra eszembe jut Ellé. Hol lehet? Az órámra lesek, már fél kilenc. Ma már nem érkezem felhívni a nyomozót. Talán válaszol az e-mailemre... Kíváncsi vagyok miért nem vállalja?