Pozíció

Chapter 9

Egy labirintus, amit csak azok ismernek ki, akik ide járnak és itt dolgoznak. Én az előbbibe tartozom. Elég sok pénzbe kerül, de az élmény egyedül álló. A második sarok, egy újabb hosszú rész, amit halványan világít meg a vészjósló piros fény. Ne kerüljük a tényeket, ez egy kéjbarlang. A csend nem árul el semmit, elvégre minden hangszigetelt szobákban történik. De mindenki egy dolog miatt jön ide. Kefélni.

A páratlan számok a nőké, a párosak a férfiaké. Már forr a vérem, de még mindig nem eléggé, mikor megállók a fekete ajtó előtt. Ó... Van, hogy azt kívánom, valamelyik seggfej várna rám itt az irodából! Jó lenne végre jól megleckéztetni őket...

A zár halkan nyílik, és odabent a lámpa felkapcsol. A Clark nevû alak meg feláll a kanapéról. Zöld szemeivel néz rám. Csak alsó van rajta és csokornyakkendő. Szexi... Lesüti a szemeit és a kisasztal mellé térdel. Nem szólal meg. Nagyon helyesen is teszi. Minden egyes szóért veszít a fizetéséből.

Kíváncsi lennék, mit játszottak ma vele? Hogy szereti csinálni? Mik a gyengéi? Élvezi, ha uralkodnak felette? De... Nem válaszolhat. Jó pasi pedig... Jó színe van. Kissé ázott, valószínűleg maszatos volt és lezuhanyozott.

‒Állj a rácshoz – feláll, a falon lévő rácshoz áll. Már mosolygom, mert valóben erős férfi. Szép látványt nyújt ezekkel a nagy izmokkal. Nem olyan, mint a kis mérnökeim. – Inkább térdelj! – és ő letérdel. Kiveszem a táskámból a nyakörvet, és rá teszem. Erősen meghúzom a csatját, hogy szegény nyög egyet, és kinyitja a száját. ‒Óh, bébi! Kibaszott hosszú hetem volt, úgyhogy ez fájni fog – súgom a fülébe, de nyakörv a szíját megfeszítem a rácson, és megkötöm. – De te jó fiú leszel... - Nem mozdul, csak a száján veszi a levegőt. Szegény, tudom, hogy fel van készülve a legrosszabbra is, és tudom, hogy minden itt dolgozónak nagy a fájdalomtűrő képessége, nem beszélve arról, hogy 90%- uk mazoista, ennek most kétségbeesés jelenik meg az arcán. ‒Kezeket magad elé,– és ő hajolna, de a nyakörv visszafogja. Félve néz rám, de akkor sem szólal meg. – Mi lesz? – sarkalom. Mozgolódik egy kicsit, míg sikerül neki. ‒Jó. Szép látványt nyújtasz. ‒ állok elé, és kiveszem a kapszulát a táskámból. Hosszan nézek rá, és látom, hogy már vörösödik az arca. Túl szoros lett a nyakörv neki, de még kap levegőt. Nem lesz semmi baja... Lassan az ajkaihoz érintem a kapszulát. ‒Tudod mi ez, igaz? – kérdem vigyorogva. – Ugye hallottál róla... Jó kis party drog... - Persze, hogy tudja. Már első aki ilyet kap tőlem.– Más a hatása alatt az ostorkapásra is elélvez... de amint látod, ma nem hoztam semmi extrémet... ‒ sóhajtok, de lassan a szájába nyomom a kapszulát. – Ajánlom, hogy lenyeld – nézek zöld szemeibe, és ő engedelmesen nyel. ‒ Jó fiú ‒ fújok rá az orrára, s leveszem a kabátom, leülök az asztal mögötti kanapéra. Már csak várnom kell... lássam, hogy fog gerjedni, mint egy veszett kutyus...