II.
A bal kilences páholyt a Waldorf Astoriából rendelték meg. Egy négyszemélyes asztalt, Mr. Hampshire névre.
A főpincér ahogy bekalauzolta a négytagú társaságot, egyetlen pillantással felmérte őket, komoly borravaló nézett itt ki, az biztos.
Ilyesmiben már évtizedes gyakorlata volt, sohasem tévedett.
Brit kiejtéssel beszéltek, kivéve a feketehajú fiatalembert, az spanyolosan beszélt. Hogy az urak közül, az őszes idősebb Mr. Hampshire, azt is azonnal megállapította, tehát főként körülötte sürgölődött.
– Ez a legjobb asztalunk! – ismételte. Közben már odaintett két másik pincért, a borlapokkal.
– Csak a különlegességeket ajánlom, van egy rendkívüli francia pezsgőnk!…
– Pezsgőt majd később, mondta az őszes úr. Közben kérdően nézett a fiatal hölgyre, mintha tőle tenné függővé, hogy mi
