Amikor pedig egy fizikai munkával terhes nap után bezuhantam volna a minden mozdulatomnál feljajduló tábori ágyamba, ízelítőt kaptam a nyáreste Szent Iván-éji vircsaftjából. Egyik nap történetesen a szomszédba érkező nyaralók mutattak be füstáldozatot, akik bográcsozás címén kora kelta időket megidéző máglyaszertartást hajtottak végre. Aznap valószínűleg gyerekáldozat is soron volt, mert a gyerkőcök valami eszement módon sivalkodtak az egyébként némaságba burkolódzó balatonszépei éjszakában. Már a kutyák is az igazak álmát aludták, amikor felharsant a szertartásvezető papnő nyákos hangja: „Fogd már be a szád, te csúf állat!” Mint kiderült, a gyermekéhez intézte a szavait, minekutána az apuka íziben lefújta a tűzáldozat további részeit és ágyba parancsolta a résztvevőket. A holdfényben kísé
