– Úgy látszik, maga vonzza ezeket a bűnözőket – ereszkedett mellém a lány. – Elfelejtették volna, hogy a hozzájuk köthető különítmény ölte meg a fiát?
– Nem foglalkoztak a dologgal. Tagadták. Azzal hárítottak, hogy Prónay addigra már kegyvesztett lett. A fájdalmamnak tulajdonították a vádaskodást. Sőt, megüzenték, ha jót akarok magunknak, fogjam be a szám és húzzam meg magam. Azokról a pogromokról pedig nem maradt semmilyen írásos bizonyíték.
– Mit ajánlottak cserébe, ha beszáll a helyi politikába az oldalukon? Egy igazgatósági tagságot a jachtklubban?
– Annál azért többet. Annak a hatalmas területnek a tulajdonjogát, ami egykor a Generális birtoka volt. A korábban érdeklődő oroszok már rég felszívódtak. Összenyithattam volna a kápolnaházunkkal, amelyben ma is működik a Futár irodája.
