A nagymosás igazi eseményszámba ment az egyforma napok unalmas „táncrendjében”. A lágyan lengedező szélben suhogva száradó lepedők olybá hatottak, mint amikor megszabadul az ember a bűneitől egy gyónás során. Rita ilyenkor teliaggatta a kertet a fakó alsóneműimmel, amelyek, állapotukat tekintve, megjósolhatóan a szőlőben végzik majd mint madárijesztők. Igyekeztem segítségére lenni, de persze nem sok haszonnal, hát jobb híján szóval tartottam.
– Meséljen a nizzai kalandjáról, tudja, bármily hihetetlen, de én leéltem úgy egy életet, hogy nem jutottam túl az országhatáron.
– Ezt nem mondja komolyan – sikkantott egyet meglepődésében –, hiszen bőven megengedhették volna maguknak…
– Az lehet, de mire észbe kaptunk, jött a tizennégyes háború, aztán a tragédia… elhiheti, utána nem sok kedvünk v
