Éber álom
Koromfekete az ég, holdfény és csillagok nélkül, csak az utcai lámpák fénye dereng a szobában, ahol két fiú némán mered egymás szemébe az ágyon. Egyikük a hátán fekszik kiterítve, a másik lovagló ülésben ül a csípőjén.
– Csináljuk már! – suttogja Type türelmetlenül, és rugózni kezd Tharn combján.
– De itt van Techno! – aggodalmaskodik Tharn, az ágy lábánál fekvő kanapéra sandítva. – Túl hangos leszel.
Néhány pillanatra elhallgatnak, és némán fülelnek a sötétben. A kanapé felől egyenletes hortyogás hallatszik, mozgást sem lehet észlelni. Techno részeg kábulatban szendereg a párnák között, bár meg van az esélye, hogy hirtelen felriad az álmából, és meglátja őket.
– Gyerünk már! Nem leszek hangos. Csináljuk gyorsan! – hallatszik Type izgatott hangja a sötétben.
Keze Tharn húso
