– Szeretnéd, hogy elmeséljem, mi mindenről maradtál le?
– Persze, hogy szeretném, te seggfej! A te hibád, hogy nem voltam itt!
– Semmi gond. – Összefonta a karját, és a körmére pillantott. – Egy vacsora keretében.
– Én nem vacsorázom veled!
– Nem?
– Nem!
Weston vállat vont.
– Ahogy gondolod. Próbáltam úriemberként viselkedni, de ha egyenesen a lakosztályomba szeretnél menni, abban is benne vagyok.
Felkacagtam.
– Neked elment az eszed!
Weston előrehajolt. Mivel elálltam az útját, nem volt hová menekülnöm, és nem akartam megadni neki azt az elégtételt, hogy összerezzenek. Úgyhogy sziklaszilárdan álltam, míg az a barom, akinek isteni illata volt, a fülemhez illesztette az ajkát.
– Tudom, hogy emlékszel rá, hogy milyen jók is voltunk mi együtt. Életem legjobb gyűlölet-szexe volt!
–
