18. fejezetScarlett
Péntek van. Ébredéskor a nap melengeti az arcomat… és zavartan arra gondolok, mivel is foglalkozom mostanában esténként. Elönt a szégyenérzet. Tegnap eleget rágódtam ezen, megfogadtam, hogy nem csinálok belőle szokást… Úgy látszik hazudtam.
Az isten szerelmére, miért nem tudom kiverni a fejemből?
A fejemben keringő gondolatok megválaszolatlanul maradnak. Egyetlen racionális okot sem tudok felhozni.
A megszokottnál gyorsabban kelek ki az ágyból. Ha maradok, túlgondolom a szitut, és mivel semmi hasznosra nem tudnék jutni, ezt inkább kihagyom. Nem akarok azon pörögni, hogy mostanában mi történik éjjelenként az ágyamban és az agyamban.
Ahelyett, hogy kényelmesen készülnék az előttem lévő napra, villámsebességgel hajtom végre a reggeli rutinomat. Valószínűleg ezért ijed
