12. fejezetScarlett
– Aludtál egyáltalán? Hullafáradtnak tűnsz.
– Kösz, Kels! Jólesik – szúrom oda, miközben facsarom a hajamból a vizet.
– Tudod, hogy értem. Mintha valamin pörögne az agyad – mondja, aztán egy kis ideig szótlanul néz, miközben a csapot támasztja a fürdőben. – Vagy valakin – fűzi hozzá.
Lágy melegség önti el a hasamat, majd feljebb kúszik a nyakamig, amikor eszembe jut az az emlegetett valaki. Hogy is gondolhatom azt, hogy szerencsés vagyok, hogy elrabol? Tényleg ennyire őrületes az életem, hogy rangsorolhatok a potenciális emberrablók között?
A válasz erre a kérdésre… igen. Határozott igen.
Kelsey álla leesik – Jesszus! Úgy elpirultál. Mármint nagyon!
Inkább meg se próbálom tagadni. – Találtál valami hasznosat? Mert tényleg bármi jól jönne, hogy működjön ez a csoda
