HOTEL MAJESTIC
I
ISűrű, szürke köd szitált.
Mintha Londonban lennék – gondolta Éva. – Úristen, bárcsak ott maradtunk volna, micsoda őrültség volt hazajönni…
Innen, a svábhegyi teraszról, ha sütött a nap, le lehetett látni a városra. A Duna, a hidak és a Parlament csipkézett kontúrjai gyönyörűen kirajzolódtak. Este pedig, ha ki volt világítva a város, mint egy mesevilág, a sok-sok fény, a Dunán sikló propellerek, a Lánchíd íve színes villanykörték ezreivel.
De a mese véget ért, a városra ráborult a sötétség és a rémület. A háború utolsó felvonása volt ez, 1944 áprilisa.
Ezen a teraszon, itt a Hotel Majesticben gyakran vacsoráztak Ákossal. Cigányzene is volt, mindig átjöttek, ha a közeli pályán golfoztak.
A golfpályán most légelhárító ágyúkat látott, ahogy kinézett az autó, a Wermacht
