Eressz közel

3.

Megfejthetetlen, hogy Gergő min felejtette rajt a tekintetét. Látszólag semmi különös nincs a lakóotthon hetvenes évek hangulatát felvonultató bútorzatán és az egyetlen növényen, egy sorvadozó filodendronon kívül, ami az alacsony belmagasság miatt kínjában kocka alakúra rokkant, a fiú mégis göndör szőkeségének és acélkék tekintetének méltóságával olyan figyelemmel ül az ormótlan fotelben, mint egy múlt századból ott felejtett cári trónörökös. Mióta idejött érte, talán kétszer nézett rá, futólag. Persze akkor sem a szemébe, hanem pontosan úgy, ahogy szokott: a háta mögé nézve, mintha az auráját fürkészné. De már az is haladás, hogy hagyja magát megölelni. Igaz, úgy, mint egy darab fa, egyszerűen csak hagyja, hogy átkarolja, de legalább már nem löki el magától. Ez hatalmas előrelépésnek számít. A férfi teljesen biztos abban, hogy ez Erikának köszönhető. Annak az ápolónak, akit valami mondvacsinált okból kirúgtak az intézetből. Mondjuk ezen ő már nem csodálkozott, sőt, furcsállotta volna, ha egy lelkiismeretes szakembert megbecsülnek.

– Pontosan hány papírt kell még aláírnom? Tudja, hölgyem, az időm véges, és talán magának nem kell ecsetelnem, hogy az autisták sem a türelmükről híresek!

– Nekem aztán nem kell őket bemutatni, már bocsánat! Egyébként meg, ha nem ilyen hirtelen áll elő azzal, hogy elviszi innen a Gergőt, akkor talán előzetesen előkészíthettem volna a papírokat – selypíti a duci, rendetlen frizurájú hölgy. – Ha eddig megfelelőnek találta az intézményünket, akkor nem értem, most mi történhetett, hogy ilyen hirtelen elviszi innen a fiút. Egyáltalán tudja maga, hogy mit vesz a nyakába?!

– Hogy merészel ilyen hangnemben beszélni velem?! Semmi köze hozzá, miért viszem el innen a fiam! De tudja mit? Legyen mindig éber, plusz ne játsszon a tűzzel, és kísérje csak figyelemmel a híradókat, akkor majd megtudja!

A nő nem reagál, elég őrületet hallott már mióta itt dolgozik. Nem történhet olyan, amin fennakad vagy meglepődne. Elszántan töltögeti az adatlapokat, és nyújtja a férfinak aláírásra. Végül is a főnöknő parancsba adta, hogy mindenben rendelkezésére kell állnia az úrnak. Nem értette és nem is érdekelte, hogy miért történik ez az egész.

És ez ennyiben maradt másnap, meg harmadnap is, mivel Sisak Gizella, az Óvó Kar Autista Lakóotthon alkalmazottja Bodor Gergő gondozott távozását követő héten egy közúti balesetben életét vesztette. A helyi újság szerint a gyalogos figyelmetlensége miatt történt a gázolás.

Pár nap múlva a szeretőjének, Balogh Gábornak a halálhíre már egyetlen flekkre sem izgatta a helyi médiumot. Gábor szintén a lakóotthon egyik dolgozója; túlsúlyos, izgága, a szívével gyakran betegeskedő, magának való, népszerűtlen ápoló. Korai és váratlan távozásán nem lepődött meg és nem is rendült meg senki.