4.
936 Words
A hangszórókból a Szép nyári nap szól, ami a légkondicionált áruházból nézve valóban szép. Kinn kész apokalipszis van, negyven fok, kimerevített letargia a létezés. Látnivaló szempontjából persze már közel sem pokoli, sokkal inkább édeni állapotok uralkodnak. Még sohasem látott ennyire falatnyi rövidnadrágot, szoknyácskát, a dekoltálás minimalizmusáról már nem is beszélve. Bár az is igaz, hogy egy idő után a legnagyobb meglepetésére, beleunt az egészbe. Beleunt a tökéletes, meg a tökéletlen nők testébe is - így teljesen demokratikusan. Nem tudja már, hogy ki tudná meghatni, illetve nagyon is tisztában van vele, hogy kinek vannak ilyen képességei. Már megint elgondolkodott, és az a piperkőc Krisztián rajta is kapta. Az idézőjeles főnöke, egy huszonéves hülye gyerek. Az órájára mutat, utána meg mint valami edző, aki taktikai tanácsokat osztogat, fölvillantja férfiatlanul vékony csuklóját, melyen első látásra legalább félmillát érő óra mutatja, hogy hány fölösleges kibaszott percet kell még itt elszenvednie ebben a földi pokolban, és kört formázva jelzi, hogy sétáljon már egyet körbe az áruházban. Elég fura, mert minden részlegen külön ember van. Még csajok is, sajnos egyik sem az esete, de sebaj. Jól van baromkám, jár a baba, jár – mormogja, ahogy rávicsorít a melírozott sérójú majomra. Közben véget ér a Szép nyári nap, és Tom Jones rázendít a Sexbomb-ra. Áron a zene ütemére lépked át a zöldséges részleghez. Paradicsomot szagolgató öregúr és kígyóuborkát mustráló szőkeség mellett megy el. Nem bírja ki, hogy ez utóbbit ne szemrevételezze hathatósan, bár semmi értelme. A nő az uborkával a kezében tétován feléje fordul, és visszamosolyog rá. Sajnálom bébi, ez most nem megy – sóhajtja Áron, és az illatszer osztály felé veszi az irányt. Ez a kedvenc helye ebben a kócerájban, mert szinte csak nők ácsorognak itt hosszú percekig. Van egy tinilány, akinek hetente más a hajszíne, és a jövő heti stílusát az itteni hajfesték kínálat előtt szokta kitalálni. Akikre itt figyelni kell, azok a parfüm szagolgatók. Döbbenet, mi értéket képesek megfújni. Persze ő a csinosakat hagyja, hadd vigyék a szajrét, csak a rusnyábbakat kapja el. Mondjuk ez sem általánosítható ennyire, mert a múlt hónapban egy ápolatlan, lompos nőszemélynek elnézte a sampon és parfüm tolvajlást is. Ráfértek szegényre azok a cuccok.
Jelenleg itt is totális nihil, vihogó kislányokon és agyonhajszolt anyákon kívül senki. Tényleg, Lizának szüksége lenne valami hajfestékre. Az istenért nem jut eszébe annak a cuccnak a fantázianeve. Hívhatja fel azt az elmebeteg tyúkot!
Szárnyaszegetten battyog tovább a száraztészták, meg a marhapörkölt konzervek társaságába. Itt csak egyetlen fazon álldogál és nézelődik, aztán egy elefánt porcelánbolti finommotorikájával próbál egy bádogdobozba beforrasztott pacalpörköltet a nadrágja zsebébe erőszakolni.
– Sajnálom öregem, de velem kell jönnöd - szólít föl higgadtan Áron. Ez a hangsúlytalan, mondhatni unott hanglejtés megnyugtatólag szokott hatni a rajtakapott tolvajokra. Elviszi hátra, ahol megmutatják neki a felvételt a balfasz próbálkozásáról, elbeszélgetnek vele, megnézik, esetleg van-e még nála valami. Ezzel a szerencsétlennel legalább le tudja a napot, aztán mára szabadulhat is.
A férfi lassan feléje fordul.
Ezt nem hiszem el – suttogja Áron, és lehajtott fejjel próbál tudomást nem venni arról, ami igencsak valóságos és szembetűnő.
– Hát ilyen nincs, és tessék, mégis! Pont a minap sztorizgattam rólad! Hé haver, gyere már vissza, ne hülyéskedj! Hát én vagyok az, a Dezső!
– Azt látom öregem – morogja Áron. – Lépj le szép nyugodtan, a zsebedben azzal az ízével, és többet ebbe a hodályba be ne tedd a lábad!
Elfordul a férfitól, és nyugodtan sétál tovább.
– Most komolyan nem ismersz meg?!
– Kopj már le, te szerencsétlen barom! – sziszegi Áron, és egy kicsit megszaporázza a lépteit, de a férfi nem adja fel, megy utána. – Takarodj már innen, vagy én magam hajítalak ki!
– Nem hiszem el, hogy nem ismersz meg! Hát a sorstársad vagyok! A szexfüggő anonim csoportból a Dezső!
Hirtelen minden szempár rájuk szegeződik, külön cirkusz lesznek a cirkuszban. Dezső tovább cifrázza.
– Á, értem már! Szándékosan nem akarsz megismerni! Persze jó helyed lehet itt, én is bírtam az ilyen melót! De hogy egy régi harcos társat így semmibe venni! Ez azért kimondom: gerinctelenség a velejéig – köp egyet a jégsaláta halomba a férfi. – Emlékszem, te folyton kurváztál, meg azokon a drága szextelefon vonalakon lógtál! Olyan különcnek tűntél, de én akkor is megéreztem a militáns kisugárzásod! Még mondtam is!
Áron lelassít, aztán megáll. Már egészen közelről érzi Dezső nem túl kellemes kipárolgásait; nem másnaposság, hanem soknaposság, sőt hetesség, borgőzös, állott, dohos pinceszag, a rothadás bűze.
– Mi történt veled, te szerencsétlen? – kérdi tőle, de nem vár választ, hanem megragadja a karját, hátracsavarja, és mint egy bűzölgő élő pajzsot, maga előtt tolva taszigálja az egyik személyzetis kijáró felé. Útközben összetalálkoznak piperkőc Krisztiánnal, aki felhúzott orral, undorodva fordítja el a fejét.
– Micsoda mocskos gazember vagy te, he?! Nem vállalod föl a múltad, a régi bajtársadat?! Undorító féreg!– rúgkapál Dezső. Áron érzi, hogy a közel egy éves utolsó találkozásuk óta a férfi pehely súlyúra fogyott. Erőtlen, bármit megtehetne vele, olyan akár egy magatehetetlen marionett bábu.
– Utoljára mondom, hogy fogd be, és takarodj a babkonzerveddel együtt! Ha még egyszer itt meglátlak…
– Akkor mi lesz? Még meg is ütsz?! Gratulálok! Egy agresszív állat lettél! Hát az még a szexfüggőségnél is gusztustalanabb! Hogyan süllyedhettél ilyen mélyre?!
– Dezsőkém, jegyezd meg: mindig van lejjebb!
– Csalódtam benned R. úr! Mélyen csalódtam benned! – vallja meg akadozó nyelvvel és bánatos képpel Dezső, ahogy föladja, és lassan tántorogva elhalad.
Áron nyomban sarkon fordul, vissza a klimatizált kartondobozok és az előre tempírozott dátumra érlelt déligyümölcsök világába.
– Sikerült haza zavarnod a barátodat? – kérdi pikírtan Krisztián.
– Persze. Muszáj volt mennie, mert ma ő a soros a főzésben – közli fa arccal Áron.
– Azért a kezed mindenképpen mosd meg, mielőtt visszamész a vevők közé!
- Writer
