Ennyire erőtlennek már rég éreztem magamat. A kórházból még viszonylag ruganyosan távoztam – bár lehet, hogy ez csak az Erős Napsugár nevezetű elviselhetetlen beteglátogató előli mielőbbi szabadulás miatt volt így. Amúgy már a taxiba is alig bírtam beszállni.
Mikor hazaérkeztem, és a nem tudom pontosan hányadik körte cider ivászatába kezdtem, egy pillanatra elrettentem, hogy mennyi pénzembe fog kerülni a taxizás, meg úgy ez az egész. Újból el kell kezdenem dolgozni, és nemcsak kedvtelésből, mint jelenleg, hogy néha barátilag cseverészek pár ügyféllel.
Csak olyan nehéz újra kezdeni! Átértékeltem az életet. Kemény lettem, nyers és még annál is cinikusabb, amilyen voltam. Egyre többször jut eszembe egy általános iskolás diáktársam, az első nagybetűs szerelmem, nem egészen tíz évesen. A há
