Csengetnek, és én elmosolyodom. Pont őrá gondoltam. Úgy sminkeltem, mint abban az időszakomban, amikor mindenképpen Reninek akartam megfelelni, eltitkolni előtte, hogy milyen vacakul vagyok, de azért mégis belépek egy pillanatra a fürdőszobába, és lecsekkolom magam, mielőtt ajtót nyitok. Valami őrült felszabadultságot érzek, ahogy nyílik az ajtó. Mintha egy film lassított záró happy end jelenetét nézném. De a happy end ezúttal is elmarad.
Reni áll az ajtóban, és a szokásosnál is csapzottabb. Elakad a lélegzetem, mikor meglátom, hogy a hóna alól egy hozzá hasonlóan csapzott fekete macska mered rám. A húgom elmaradhatatlan lófarka lecsúszott a feje tetejéről, a vállát verdesi. Olyan letargikus és elhagyatott, mint régen, mikor menetrendszerűen osztályfőnöki figyelmeztetéseket, meg intőket
