Már éppen letudná a napi ivászatot, ami lenyugtatja, álomba ringatja. Már csak egy deci van az üveg alján, mikor kopogtatnak. Nem is kopogtatnak, inkább rugdalják az ajtót. Úgy dönt, nem nyit ajtót. A dörömbölő bizonyára nem nő, kiváltképp nem Emma, úgyhogy felőle mehet, ahonnan jött.
– Be kell engedned! Hallod?!
– Nem – kiáltja vissza Áron, és lassan lecsukódik a szeme a fáradtságtól.
– Baszd meg, csak meg szeretném megköszönni!
– Szívesen!
– Te barom, engedj már be! Ez így nem kerek, kéne még egy kis rásegítés!
– Segíts magadon - a folytatás most hirtelen nem ugrik be! – röhög föl Áron.
– Te részeg vagy, baszd meg! Azonnal engedj be, vagy fölverem az egész átkozott lépcsőházat! – vonyítja Dezső, és ismételten belerúg az ajtóba.
Áron végül beengedi.
– Na, lökjed. Haver – biztat
