– Komolyan gondoltam, amit mondtam.
– Mit is mondott? – kérdem hanyagul.
– A családjáról, arról, hogy szeretik magát.
– Engem mindenki elég sajátságosan szeret – fintorgok.
– Ezt meg hogyan érti?
– Nem úgy szeretnek, ahogy kéne. Érti?
– Most a volt barátjára, arra a barom ügyvédre gondolt, aki majdnem megerőszakolta?
– Nem volt a barátom, és szerintem meg is fojtott volna - ásítok egyet. – Nem egészen erre gondoltam, de tulajdonképpen ebben is benne van minden. Géza valamit látott bennem, amivel nem is rendelkeztem. És tudja miért? Mert én egy be nem váltott ígérvény vagyok. Tudja mi az? Tanult valaha pénzügyet?
Áron a fejét rázza.
– Nem számít. A tágabb értelmezése is megfelelő. Egy lufi vagyok, amit nem héliummal töltöttek, így felszállni se tudok, meg jópofa „röhejes magas ha
