Mari sokadszorra sóhajt fel. A vonal túlfelén érthetetlenül rikácsoló, meghatározhatatlan nemű hang ugyanolyan gépi monotonitással beszélt hozzá, mint két nappal ezelőtt. Érthetetlen monológja végén kegyetlenül bontotta a vonalat, Mari hiába kiabált angolul. Kínai ügynökségekkel már évek óta dolgozott Lili. Szerették a mandula vágású szeme és a porcelán bőre miatt. Ha castingra ment, borítékolható volt, hogy őt is beválasztják a fotózandó modellek közé. Lili Révy! – ordítja újfent a telefonba Mari, mire ismételten kínai méltatlankodás hallatszik. Na, ezt nem hagyja annyiban! Erre ráfáznak!
Az előszobába tart. Márton festői pózban sziesztázik, a mellén a fehér bundájú kandúrja dorombol. A macska álmos lustasággal emeli borostyán tekintetét a nőre.
– Marci, baj van!
– Szépségem, ugyan mi
