– Biztosan ne vigyen ki egy fiú? – kiált utánam Reni.
– Egészen biztosan – vágom rá. – Eszemben sincs taxira költeni minden pénzem – mondom kijózanodva, immáron a harmadik napja Áron nélkül. A férfi egyszerűen eltűnt, felszívódott. A telefonja kikapcsolva. Reni megkereste a volt könyvtáros kolleganőjét, akitől Áron kislánya született – de ő sem tud róla semmit. Reni pedzegette a nőnek, hogy szólni kéne a rendőrségnek az eltűnésről, amire az volt a válasz, hogy felesleges, az ő volt pasija már csak ilyen megbízhatatlan. Ma itt, holnap máshol. Mintha egy teljesen más emberről beszélt volna, mint akit mi ismerünk – mondta Reni.
Valami kaparássza a torkom, el kellett fordulnom, hogy a húgom ne lássa, ahogy fájdalmas grimaszba rándul az arcom, hogy erőlködőm, hogy ne ordítsak fel, ne sírjak
