– Milyen volt a kezelésed? – érdeklődik Reni, miközben a neonzöldre festett körmeit szemléli.
– Még mindig nem jelentkezett? – kérdezek vissza.
– Kicsoda?
– Kicsoda, kicsoda? Hát Áron.
– Ó, Áron. Nekem is nagy szükségem lenne rá – rágja a szája szélét.
– Mégis miért lenne neked szükséged rá?
– Muszáj neked minden kérdésemre mindig visszakérdezni? – méltatlankodik Reni, én pedig elengedem a dolgot.
– Ugyan már, miért jelentkezett volna. Mondtam neked, hogy nem egy sétagalopp az élete. Biztosan fölszedett valami nőt vagy újra bajba keveredett, ahogy Liza mondta.
– Milyen Liza?
– Hát a barátnője, akitől van egy kislánya. Még őket se látogatja. Éreztem, hogy egy szerencselovag. Már az elején. Csak nem akartalak még jobban lehangolni – közli atyáskodó hangnemben Reni.
– Kedves vagy,
