– A kis hülyét nem egészen egy kilométerre találtam meg, és ne izgulj, csak egy aprócska tarkóra mért ütés kellett. Az egész gyerekkoromat a tatami szőnyegen töltöttem, és csak most használtam először gyakorlatban a tudásom – sorolja büszkén Timi.
– Meg is ölhetted volna, te ostoba!
– Mester, nyugodjon meg, mondom, hogy tisztában voltam vele, milyen erősséggel kell ütnöm.
– Lili nagyon értékes nekem – simogatja meg a lány arcát Zoltán. – Egy valóságos kincs. Aranytartalék, a biztosítékunk. A létünk függ tőle, fölfogtad, te agyament tehén?! Mindamellett ártatlan, különleges. Ez még egyszer nem fordulhat elő! Ha mégis valahogy meglépne, azonnal értesítsetek! Ha megtudom, hogy még egyszer rá merészeled emelni a kezed….! – dörgi a szöszinek, aki visszafojtja a mondandóját, és mereven a föl
