Renit bámulom. Teljesen belefeledkezett az írásba. Néha a telefonján matat, mintha keresne valamit, aztán jegyzetel, és újult erővel ír. Úgy látom, hogy halkan többször föl is olvassa magának, amit begépelt. Elképesztően kíváncsi vagyok, de tisztában vagyok vele, hogy Reni nem mutatja meg az irományát. Még egy örökkévalóságig csiszolgatja, mire bárki is belekukkanthat.
– Talán egy kis részletet felolvashatnál – támaszkodok a szoba ajtajának. – Még kávét is főztem – lengetem meg a kedvenc csészéjét.
Reni sóhajt egyet, és fejcsóválva babrál a laptopon.
– No várj csak, azonnal! De előrebocsátom, hogy még nagyon az elején tartok – szabadkozik.
– Én is nagyon az elején tartottam Áronnal – asszociálok rögtön az egyetlen férfira, aki az utóbbi másfél évben kézzelfogható közelségbe kerülte h
