– Ne haragudj rám, kislány! Miért csináltad?! Én figyelmeztettelek! – csóválja a fejét Timi. – Én tudom, hogy a kamasz lányok rakoncátlanok, meg kiszámíthatatlanok, de azért mégis, na. Minek jöttél egyáltalán ide, ha pár nap után le akarsz lépni?
– Nem akartam ide jönni – nyögi akadozó nyelvvel Lili. Ma reggel nagyon nehezen kelt fel, a feje még mindig kába, csak homályosan emlékszik dolgokra. Persze a legfontosabbra és legégetőbbre, hogy minél előbb el kell innen tűnnie, azt még a csinos menyecske mesterütése sem tudta feledtetni vele.
– Eddig senki nem akart innen elmenni, hiszen a tökéletességre vágyunk mindannyian, és hálásak vagyunk a mesternek, hogy maga mellé fogadott bennünket.
– Ámen – hagyja jóvá Lili. Már nem fél. Nem tudja megmagyarázni magának, hogy miért szűnt meg a félelm
