– Sütök palacsintát! Milyen töltelékkel kéred?
Hatalmasat ásítok, hogy Reni annak tulajdonítsa a könnycseppeket, amiket persze egyetlen mozdulattal le is törlök az arcomról.
– Nem kívánok semmit – felelem szárazon.
– De hát imádod a palacsintát! Méghozzá a kakaósat, úgyhogy kakaósat kapsz, nem fogadok el ellenvetést!
Ma nincs kedvem Renivel birkózni, úgyhogy nem mondok semmit, csak megvonom a vállam.
– Nézd, nekem is hiányzik Áron, de azért…
– Nekem senki sem hiányzik!
– …összeszedhetnéd magad végre!
– Már megbocsáss hugi, de nem találod egy kissé röhejesnek, hogy te adogatsz nekem tanácsokat?!
– Képzeld, nem találom röhejesnek és egyáltalán nem haragszom, hogy így beszélsz velem, és hogy ennyire gyerekesnek látsz még mindig. Ha hiszed, ha nem, nővérkém, én sokkal többet tudok
