– Hallgatlak! – mondja Ottó az íróasztala mögül. Nem néz rá. Az egyik keze az asztalon, a másikkal a fejét támasztja. Erika félrebiccentett fejjel jelzi neki, hogy ezt ne csinálja.
– Tudod, bármikor benyithat Gergő… – kezdi, aztán abbahagyja. Gergő jó pár órán keresztül nem fog benyitni. Mély levegőt vesz. – Sajnálom, hogy raboltuk az értékes idődet. Más mondanivalóm igazán nincsen – mondja nyugodtan Erika. – Már Jámbornak is megköszöntem a fuvart.
– Tisztában vagy te azzal, hogy csak a héten mekkora szarba tenyereltem bele? És hogy éppen ma mekkorába?! Minden kibaszott percem arra megy ki, hogy Gergő megkaphassa a kezelést. Hogy valahogy idekönyörögjem az átkozott dokit. Hogy minden flottul menjen. Ne szálljon belénk a rendőrség, egy elvarratlan szál, valamelyik kurva vagy valamelyik
