Szecessziós mini palota a város szélén. Körülötte őspark. Az egész milliő diszkréciót, bizalmat sugall. Olyasmit, hogy ami itt történik a villa falai között, az itt is marad. A nő megigazítja magán a miniszoknyát, és igyekszik nem gondolni a sarkát törő, magas sarkúra. Ez nagyon nem az ő stílusa. Sem a hely, sem a ruha, amit magára öltött. Ez nem is ruha, inkább jelmez. Ő pedig színésznő, aki eljátssza azt, amilyennek ő képzeli azokat a nőket, akik ilyen méregdrága plasztikai magánklinikákra járnak. Egy kicsit izzad a tenyere, de nem szívbajoskodik; a kölcsönbe kapott, aprócska, állítólagosan borsos árú szoknyába törli a kezét. Hiába, aki nem ezüstkanállal a szájában született, az ezen tényt soha nem tudja letagadni. De ő nem is akarja. Majd, ha sok pénzük lesz, és úgy néz ki, hogy ez előb
