Mindig is rühellte ezt a munkát. Képtelen elvonatkoztatni a nyomorult helytől, a kiskorú majomtól, aki a főnökének képzeli magát, az egész elcseszett szituációtól. Legfőképp az elvesztett dolgoktól. Már csak hajszálnyira volt a teljes restaurációtól, na jó, inkább a mundér leporolásától, erre most tessék, újfent a nulláról indulhat. És mindezt Emmának köszönheti. Még szerencse, hogy neki, mert ha más tett volna keresztbe, az nem éli túl, és akkor még nagyobb szarban lenne, mint valaha. Hiába, a nők a végzetei. A francba mindennel, csak Emma bocsásson meg neki a kiborulásáért, ott a kórházban.
Mindent egybevetve, nehéz menet lesz ez a mai. Súlyos, hosszú köröket ró majd, és miatta akár kirámolhatják az egész kuplerájt, magasról tesz az egészre. Csörög a telefonja.
– Áron, sürgősen beszél
