– Hogy is mondjam? Ilyesmiből mindig nagyon rossz voltam – húzza az időt Áron. – Hallotta már azt a viccet, mikor a rendőr bekopogtat egy nőhöz, akinek meghalt a ….
– Vettem az adást. Bocsánatot akar kérni tőlem, amiért a kórházban iszonyú bunkón viselkedett velem. Megbocsátottam. Lapozzunk. Mondjuk, azért elismerhetné, hogy ez egyszer én mentettem meg.
– Muszáj, hogy mindig magának legyen igaza?! Egyáltalán nem emiatt jöttem. Ha tehát megengedi, folytatnám. Szóval a rendőr azt kérdezi az ajtót nyitó nőtől, hogy: özvegy Kovácsné? Mire a nő: nem.
– Ismerem. A bunkó rendőr válasza, hogy: fogadjunk? De a lényeget, az elejét kifelejtette, hogy a szegény Kovács valóban meghalt. Na mindegy, nem értem, mit akart bevezetni ezzel! Nyögje már ki, hogy igazából mit akar, mert már nagyon unom a sz
