– Na, mondj valamit!
– Mégis mit kéne mondanom? Hogy minden igényt kielégítő volt?
– Legalább.
– Pukkadj meg! Hát. Elment.
– Ajjaj, rosszal kezdtél anyukám – feleli, aztán röhögve indul kávét főzni.
– Nem húztál bugyit! – kiáltok utána, de semmi reakció.
Magam köré tekerem a paplant, és utána caplatok.
– Mégis mit vársz? Hogy ódákat zengjek rólad? – kötekszem.
– Dehogyis, nem vagy te könyvtáros – nevet, és hátra se néz, pedig totálisan tisztában van vele, hogy loholok utána, akár egy kiskutya.
– Vigyázz mit beszélsz, vagy hozzád vágok valamit!
– Ok, szóval annyit azért bevallhatnál, hogy mindig ilyen férfi után imádkoztál, mint jómagam – pördül meg, és egyszerre nagyon közel kerülünk egymáshoz.
– Ne szórakozz már! Az imádkozási ismereteim a hare krisnáig terjednek.
Áron hirte
