Reni tetőtől-talpig terepszínű szerelésben feszít. Sanya elégedetten néz végig rajta.
– Igazán nem kellett volna – vakargatja az állát. – Elképzelhető, hogy eltereled a figyelmemet.
– Még szép, hogy elterelem! A fejedre is koppintanék, ha még egyszer az életben elterelődnél énrólam!
– Ne komolytalankodj már Reni! Ma nem lesz természetjárás, romantika madárcsicsergéssel, meg egyebek! Ma dolgozni fogunk, és akárhogy is erőlködsz, nálam aztán nem érsz célt! Be kell fejeznünk minél előbb!
– Befejezzük, ne aggodalmaskodj folyton! Jaj, már olyan kíváncsi vagyok Emma reakciójára!
– Csak nem mondtál valamit az Emmának?!
– Még nem, csak szeretném, ha tudná, emlékszel, már csak a múltkori fiaskó miatt is muszáj megtudnia, hogy csak azért is bejött nekünk ez az iparág! Hogy végre sikerült! Meg
