VIRÁGVASÁRNAP
– Nagyon megváltoztam, talán ha szembe jönnék az utcán, rám se ismerne Sárika!
Pillanatnyi csend volt a telefonban, aztán a vidám, csilingelő nevetés.
– Mit gondol Balázs, én a régi vagyok?… Harminchat év nagyon hosszú idő, az három tucat év! Akkor láttuk egymást utoljára, emlékszik?…
– Hogy emlékszem-e? A szívembe vésődött a kép, ahogy ott állt édes Sárika, pepita kosztümben és integetett a vonat után. Kiáltottam magának, de a hangom elveszett a nagy lármában, a bakák énekeltek, be voltunk mind pálinkázva, indult a katonavonat.
– És mit kiáltott Balázs?
– Hogy visszajövök magáért, várjon rám! Virágvasárnap volt és attól kezdve minden virágvasárnapon az orosz fogságban is, mindig, mindenütt ez a búcsúzásunk ködlött fel bennem… Néha reménykedve, sokszor elcsüggedten, de
