Amikor beszámoltam Wayne-nek a látogatóimról, egyvalakit kihagytam. Azt mondtam magamnak, hogy ő nem volt látogató, hisz amúgy is dolga volt a kórházban, és csak beugrott köszönni. Vagy az lett volna? Biztos nem azért nem említettem, mert néha várakozva néztem az ajtót, és felélénkültem, amikor mankók nyikorgását hallottam a folyosó linóleum padlóján.
A kórházi dolgozók vígan eltekintettek a szigorú látogatási óráktól, amikor Willről volt szó. Nem tudtam, hogy a vitathatatlan bája (még a mogorva főnővér is beadta neki a derekát) vagy az újdonsült hírnevünk miatt. Az utóbbit megvitattuk a második látogatásán.
– Annyi más okból látnám szívesen az arcomat a lapokban – mondta, ahogy kihajtogatta az újságot, amit hozott, és az ágyamra tette. A második oldalon két nagy, rossz minőségű fotó vol
