A zene hangos volt. Visszhangzott a ház falairól, és beleremegtek az ablakok. Ha nem voltak süketek vagy nem utaztak el, akkor garantált volt a szomszédoktól egy csendháborítási feljelentés.
– Elutaztak a szüleimmel a hétvégére – mondta Alex, a házigazda. Megvonta a vállát, mintha kötelessége lett volna ebben a helyzetben házibulit tartani. Tizenhét éves fiúként tényleg alkotmányellenes lett volna nem tartani egyet.
Későn érkeztünk, a konyhában már ragadt a padló, és mire csatlakoztunk a hepajba, már az egész évfolyamom be volt tömörülve a szerény, háromszobás házba. Követtem Jamie-t, ahogy átvezetett a táncoló tömegen, és tisztában voltam a ránk vetett csodáló tekintetekkel. Az új szűk farmerom és felsőm ellenére tudtam, hogy nem engem néztek.
Furcsa dolog rájönni, hogy olyasvalakivel
