Tizenhatodik fejezetRush kinyitotta az ajtót, és félreállt, hogy bemehessek. Odabent azonnal a konyha felé vettem az irányt.
– Már fent van a szobád – törte meg a csendet.
Persze ezzel tisztában voltam, de az elmém másfelé kalandozott. Megfordultam, és felfelé indultam a lépcsőn. Rush nem követett. Vissza akartam nézni, hogy lássam, mit csinál, de képtelen voltam rá.
– Megpróbáltam távol tartani magam tőled. – A szavai sötétnek hatottak. Mégis megálltam, és megfordultam, hogy lenézhessek rá. A lépcső alján állt, és engem kémlelt. Fájdalmas arckifejezésétől sajgott a szívem.
– Azon az első estén nem azért akartam megszabadulni tőled, mert nem bírtalak. – Kemény, keserű nevetést hallatott. – Hanem azért, mert tudtam. Tudtam, hogy be fogsz kúszni a bőröm alá. Tudtam, hogy képtelen leszek
