Huszadik fejezetNem számítottam arra, hogy a kocsifeljáró zsúfolásig tele lesz, amikor hazaérek a munkából. A golfpálya annyira zsúfolt lett, hogy csak egyszer találkoztam újra a fiúkkal a tizenhatos lyuknál. Rush nem írt többet egész nap. A gyomrom idegesen rándult össze. Mire fel ez az egész? A röpke édes pillanat, hogy Rush elvehette a szüzességemet, máris elillant volna?
Az utca szélére kellett leállnom, és visszasétáltam az ajtóhoz.
– Nem akarsz bemenni oda – szólított meg Grant ismerős hangja a sötétből. Körbenéztem, és észrevettem az apró narancsos csillogást a föld közelében, amit aztán egy csizma oltott el, mielőtt Grant kilépett volna a rejtekéből.
– Csak azért jössz ezekre a bulikra, hogy kint bujkálj? – kérdeztem, hiszen ez volt a második alkalom, hogy odakint futottam össze
