– Mi? De hisz te nem vagy… Vagy mégis?
– Lelőttem egy tisztjüket. Így adódott. Aztán pedig… Szóval, a hurokból szedtek ki.
– Tölthetek? Csak egy kicsit. Elég-elég! De kiszedtek, nem? Tudod, én pedig azon gondolkodom, hogy ki hogyan hal meg. Meg hogy hová törekszik az életben. Nyilván romantikus vén hülye vagyok, de… Te végül is nem haltál meg sem ma, sem akkor. Lehet, hogy nem ez a te sorsod? Nem jött még el az idő?
– Na és? Azok a srácok, azok a bakák viszont, akikkel együtt… akikkel együtt védtük a bunkert a vörösöktől… Azok a srácok a Rendből. A rajomból mindössze Letyaga maradt meg. És ő is alig-alig. És hányan estek el? Ulman, Sityak, Tizes… Hát ők, ők miért? Nekik miért akkorra rendelték el a halált? Rosszul viselték magukat?
– Isten őrizz, dehogy!
– Hát ez az, öreg. Hé, pincér!
