Kilopóztak a városból, maguk mögött hagyták Stockholm csatornáit és réztetős házait, majd a hatalmas zöld útjelző táblák és a rózsaszínű égbolt alatt észak felé haladtak az E4-esen. Hamarosan végtelen fenyőerdők szegélyezték az autópályát. Linusnak nem volt szíve aludni, ébren tartotta az öröm, hogy elhozhatta az iPadjét. Bell és Hanna szótlanul ültek az autóban.
Bell annyi kérdést szeretett volna föltenni, de nem lehetett, hiszen Linus ott ült hátul. Időnként a főnökére pillantott, látva, hogy Hanna kezén elfehéredik a csont, úgy szorítja a kormánykereket, tekintetét előreszegezi, és erősen összpontosít, pedig nem volt nagy forgalom. Milyen érzés lehet egy olyan férjhez sietni, akivel hét éve nem beszélt – egy olyan apához, akinek a fia majdhogynem felnőtt nélküle? Mit fognak mondani egy
