– Így, ni. Ugye, hogy nem is volt olyan rossz? – kérdezte Bell, ahogy a vastag vászon ágyneműt a matrac és az ágy közé tűrte. A kis piros Corvette az ágy melletti asztalkán állt, Linus magával vitte a zsebében, amikor felfedezőútra mentek, és idegesen tapogatta az ujjaival, mint valami amulettet, mialatt az apjával beszélgetett.
Linus felnézett rá, haja szétterült a párnán.
– Nem volt annyira rossz élmény, mint a múltkor.
– Szerintem se. – Bell leült az ágy szélére, és mosolyogva nézte a fiút. – És most mi a véleményed róla?
Linus vállat vont.
– Énszerintem kedves ember – jegyezte meg Bell könnyedén. Még most is enyhe idegfeszültséget érzett amiatt, ahogy a férfi beszélt vele. De nem neki kell dolgoznia rajta, hogy apa és fia között működjön a kapcsolat, ő csak biztonságos távolságbó
