A helikopter végleg és visszavonhatatlanul letarolta azt, ami a virágágyásokból maradt, a kertészt ugyanis nem riasztották idejében, hogy terítse le a muszlinlepleket. Bell az ablakból figyelte, ahogyan maga elé motyogva körbejárja a kertet, karót szúr a nehezebb virágok mellé, és összesöpri a szirmokat, amelyek konfettiként szóródtak szanaszét. Bellnek tulajdonképpen nagyon tetszett.
Visszafordult az ablaktól a folyosó felé, szeme a hálószoba csukott ajtajára vándorolt. Legalább negyven perce voltak már bent. Mi tarthat ennyi ideig?
Visszaült a tarka pamutszövettel behúzott támlás padra, és összébb húzta a törülközőt a vállán. Folyamatosan reszketett, a hideg beette magát a csontjaiba. Tudta, hogy jobban tenné, ha visszamenne a szobájába, és levetné magáról a vizes ruhadarabokat – mégse
