TIZENHARMADIK FEJEZETRoarke átnyomakodott a tömegen és keresztülpréselte magát a mentőautók sorfalán. A feje felett szirénázó rendőrkocsik húztak el, reflektoraikkal bevilágítva a környéket. Mindenfelé érződött a verejték, a vér és a korom szaga. Valahol egy gyermek zokogott elcsukló hangon. Egy asszony tenyerébe hajtott fejjel zokogott a földön ülve, körülötte gyémántként szikráztak a szétmorzsolódott dúrüveg darabjai.
Látott fekete arcokat, rémült szemeket. Csak Eve-et nem látta sehol.
Nem engedett meg magának még annyi pihenőt sem, hogy gondolkodjon vagy képzelődjön.
Épp Eve irodájában piszkálták McNabbal a ’linket, amikor a felesége felhívta Peabodyt. Nyugodtan folytatta a munkát, miközben Eve hangját hallgatta, ahogy előbb idegesen kommentálja az eseményeket, majd utálkozva megkéri
